Libál optika címe1053 Budapest V., Veres Pálné u. 7.
Libál optika telefonszáma06 1 337 9690
Libál optika nyitvatartási idejeHétfőtől péntekig: 11-17.30-ig
Libál optika szemüvegek
Libál optika

Rólunk

Libál Optika főoldala

Jelenleg Brassai Józsefné, „Emi néni" vezeti az üzletet. Ő 1937-ben került a Libál céghez inasként, majd később 1947-ben átvette az üzletet. Szakmai hozzáértését, emberszeretetét, alázatát mindenki ismeri, igazi színfoltja a Belvárosnak. Rengeteg újságcikk, TV-és riport is igazolja népszerűségét. Mai napig a pult mögött áll 97 évesen. Ahogy Ő mondja, Neki nem vevői vannak, akik bejönnek az üzletbe azok Neki a hozzátartozói. Dinasztiákat szolgált ki szakértelemmel, szeretettel. Ma már megtalálta méltó utódját (Szepesi Erzsébet) aki tovább viszi a boltot és ketten várják régi és új vevőiket.

A Calderoni-cég volt az első látszerészkereskedés Magyarországon. Az első látszerésziparos szintén külföldről jött és telepedett meg Pesten: Antony Libál volt a neve, 1815. február 15-én született a morvaországi Chlumecben. Apja körző- és műszerkészítő mester volt, s a családi hagyomány szerint szemüvegkészítéssel is foglalkozott, át-átjárt a szomszédos Szászországba, ahol magas színvonalon állt az optikusipar. Utóbb családjának több tagja is az akkor világhírű G. Rodenstock optikuscégnél tanulta ki a szemüvegkészítő mesterséget. Egyébként Antony libál anyja is szász volt, Theresia Hartner, egy drezdai kalapgyártó lánya.

Széchenyi István gróf számos iparágat honosított meg Magyarországon, és támogatója volt mindennemű iparosodási törekvésnek. Külföldi utazásai során minden eszközt és alkalmat felhasznált, hogy közérdekű elképzeléseit megvalósítsa, keresett és talált is olyan kézműveseket, akik szakmájuk mesterei voltak, és hajlandóak voltak letelepedni Magyarországon.
A múlt század negyvenes éveiben a Libál család feje, aki akkor már önálló optikusmesterként dolgozott Bécsben, Széchenyi István rábeszélésére hagyta ott a császárvárost, és telepedett le Pesten, 1846-ban. Mai napig büszkén emlegetik a Libál utódok, hogy a família „tengelyen” jött az új hazába - vonat még nem járt Pest és Bécs között: felrakták az egész műhelyfelszerelést, a csiszolóköveket és egyéb ingóságaikat egy nagy társzekérre, felült rá az egész népes család, és lehozták Pestre ahol jó előre gondoskodás történt elhelyezésükről. A Kalap utcában - a mai Március 15. tér közelében, nem messze a Duna-parttól - kaptak helyet a kis műhely számára.

Az osztrák-morva Libál család hamar beleszokott az új környezetbe, és feltünően hamar magyarosodott: a fiatal Libál 1848-ban már fel is ajánlotta szolgálatait a magyar honvédségnek. Főleg katonai látcsöveket, térképészeti műszereket készített számára, és olykor - természetesen - szemüvegeket is.

A családi hagyomány büszkén említi, hogy az egykori nagy hírű, haladó szellemű orvosok közül sokan megfordultak műhelyükben, köztük Lippay Gáspár, Hirschler Ignác és Semmelweis Ignác is. Szemüvegeket rendeltek Libáléknál - első példája ez Magyarországon annak, hogy orvosi vényre, orvosi útmutatás szerint készültek szemüvegek. 

Elsőként készítették Magyarországon szemüvegkeretet és -lencséket kézművesmunkával. Néhány eszközük ma is megvan - több mint száz esztendő elmúltával - az annak idején használtak közül, a Veres Pálné utca 7. számú házban működő üzletben.